Végre le tudtam ülni a gép elé, röviden leírom, mi minden történt az első 3 héten.
Ami biztos, hogy folyamatosan izgulunk valamiért. Nem tudom, más tenyésztők hogy vannak ezzel, lehet, hogy csak mi vagyunk bolondok? Az első napokban az éjszakákat is a kicsikkel és Mokkával töltöttem, hogy biztos minden rendben legyen, és ezután is folyamatosan figyeljük őket kamerával. Persze most már egyre kevésbe izgulunk, de az első két hét, áááááá…. 🙂
A folyamatos testsúly méréseken volt olyan, amikor egy-egy kiskutya keveset hízott egy nap alatt. Akkor a következő napokban rá nagyon figyelmet fordítottunk, de aztán rájöttünk, hogy tök normális, hogy nem mindig egyformán nőnek.
Ha Mokka már jobban lihegett a szokásosnál, akkor azonnal stesszeltünk, hogy nincs-e valami baja. Persze nem volt, mindent megkapott, folyamatosan kapta a calciumot is. Ha valamiért nem evett annyit, akkor azonnal figyelni kezdtük, pedig egyszerűen csak nem volt éhes. 3. héttől aztán zabagép lett, egész nap enne, nyilván már nagyon a kölykök és sokat szopiznak.
Fantasztikus látni a kölykök fejlődését, személyiségük kialakulását. Nagyon gyorsan 9-12. napon kinyílt a szemük, elkezdtek mászkálni, és a 3. hét végére, már nagyon ügyesek mennek, játszanak, morognak, hisztiznek 🙂
Tegnap lettek 3 hetesek, így megvolt az első etetés, egyesével. Talán 2 kölyök volt, aki kicsit lassabban fogadta el, de estére a harmadik etetésnél már mindegyik szépen evett.
Sok érdeklődő van, Magyarországról és külföldről is, persze vannak komolytalan érdeklődők, de ez kb. azonnal látszik a feltett kérdésekből. Biztos vagyok benne, hogy minden kölyöknek szuper gazdija lesz 🙂
Már elkezdtük a kölykök alapszocializációját, hangokhoz, emberekhez, tárgyakhoz szoktatást. Kutyakiképzőként sokszor szembesülök azzal, hogy a korai szocializáció elmaradása milyen későbbi problémákat okoz a kutyákban, ezért erre nagy hangsúlyt fektetünk. Ez azért is fontos, mert így azt is látni fogjuk, hogy melyik kutya, melyik gazdihoz, családhoz fog legjobban illeni.
És hogy mit érzünk? Egyszerűen nem tudunk betelni velük… mert szépek, mert okosak, mert cukik, néha csak leülünk és bámuljuk őket, vagy nevetünk rajtuk. Számunkra ők igazi kis csodák!
